Bányászati és Geotechnikai Intézet
  

Intézet (tanszékek) története

Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék


Selmecbányán a Bányatisztképző tanintézet (Bergschule, Berg Schola) 1735-ös megalapítása, majd annak 1763-es rendeletben történő átszervezését követően, Selmecen harmadikként - 1770. április 3-án - létrehívott Gyakorlati bányászati tanszékkel vált szervezetileg teljessé a Bányászati Akadémia (Bergakademie, Academia Montanistica).
A bányászati tanszék első kiemelkedő professzora Christoph Traugott Delius volt, aki a mai értelemben vett bányaművelés, bányamérés, ércelőkészítés, bányajog, bányagazdaságtan, pénzverészet és az erdészet szakismereteit is oktatta.
1846-ban megvalósult átszervezéseket követően Bányaművelés - bányamérés - bányagépészet tanszék néven, Adriány János professzor vezetésével működik.
Az 1848-49-es szabadságharc nagy változásokat hozott a selmeci Bányászati Akadémia életében. Az osztrák és a cseh származású hallgatókat hazarendelték. Az előbbieknek az ausztriai Leobenben, az utóbbiaknak a csehországi Přibramban önálló bányászati és kohászati felsőfokú tanintézeteket alapítottak.
1872-ben a tanszékből kivált a bányaméréstan és a geodézia oktatása. Ettől kezdve a tanszék neve Bányaművelési és ércelőkészítési tanszékre változott Litschauer Lajos professzor vezetése alatt.
A selmeci intézmény 1920-ban Sopronba települt át, ahol Bányászati és Erdészeti Főiskola néven lelt otthonra, és a nagy anyagi veszteségek ellenére tovább folytatta a felsőfokú bányászati, a kohászati és az erdészeti oktatást.
1929-ben került a Bányaműveléstani tanszékre Esztó Péter, aki azonnal átvette az elméleti és a gyakorlati bányászati szakismeretek oktatását, majd 1932-től 1953-ig terjedően a tanszék vezetését is. Esztó Péter professzor nagy gyakorlati tapasztalatú és elméletileg is sokoldalúan felkészült tanár volt. Tudományos munkásságában nemzetközi mércével is kiemelkedő a nevével fémjelzett kőzetmozgási elmélet, amellyel megalapozta és elindította a hazai kőzetmechanikai kutatásokat. Maradandó értékűt alkotott a bányaszellőztetéssel, valamint a bányaméréssel és a bányagazdasági kérdésekkel foglalkozó kutatási eredményeivel is.
1949-ben Miskolcon megalapították a Nehézipari Műszaki Egyetemet bánya, kohó és gépészmérnöki karokkal. Ettől az időtől kezdve átmenetileg az első két évben az alaptárgyak oktatása Miskolcon, a szaktárgyak tanítása pedig a diploma elnyeréséig 1959-ig változatlanul Sopronban folyt.
A Bányamérnöki Kar összes szaktanszékét 1959-ben áttelepítették Miskolcra, ahol a Bányaműveléstani tanszék vezetője hosszú évtizedeken keresztül Zambó János akadémikus volt.
1994 közepétől a tanszék a Bányászati és Geotechnikai Tanszék nevet viseli, ami 2007-től Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszékre módosult. Ez az elnevezés kifejezi, hogy legjobb szakmai hagyományokat megtartva méltó módon képes válaszolni korunk oktatási és kutatási kihívásaira: a legkülönbözőbb ásványi nyersanyagok kitermelése, a hulladék anyagoktól történő mentesítés, a szennyezett földtartományok megjavítása, rekultivációja, valamint a földkéregben kialakítandó sajátos mérnöki létesítmények, például alagutak terén.

Geotechnikai Berendezések Intézeti Tanszék


A bányagépészet oktatása a selmeci Bergakademie megalakulásától kezdve, az ipari igényekkel összhangban, fontos szerepet játszott az oktatási programban.
Az Akadémia tanszékeinek elnevezésében először 1846-ban találkozunk a bányagéptan kifejezéssel a Bányaművelés - bányamérés - bányagépészet tanszék néven. Jóllehet önálló tanszéket csak 1904-ben kap, Farbaky Gyula vezetésével.
1913-tól 1952-ig Tettamanti Jenő professzor vezeti a tanszéket. Ekkoriban a tanszék fő tématerületeit a vízmentesítés (szivattyútelepek), aknaszállítás és a gépelemek képezik.
1949-től megindul a bányagépészmérnök képzés. 1952-59 között két bányagéptani tanszék működik, amelyeket a végleges Miskolcra költözés után ismét összevonnak.
Az 1960-as évek végétől az ipari igényekhez igazodóan a bányagépész-mérnöki szak bányavillamossági szakterülettel bővül, a kibocsátott mérnökök megnevezése: bányagépész- és bányavillamossági mérnök. Ebben az időszakban a beiskolázási létszám évente 20 fő körül van. Az oktatási feladatok túlnyomó része a bányagépészeti, bányaművelési és olajbányászati szakok igényeinek kielégítését képezi. E mellett a tanszék a kar minden szakán ellát kisebb-nagyobb oktatási feladatot.
1968 után megkezdődött és változó ütemben folytatódott a szénbányászat visszafejlesztése, ami hamarosan a hallgatói érdeklődésben is jelentkezett. A bányagépészeti szakon a képzési paletta az olaj- és gázipari szakiránnyal bővült.
A 80-as évek végétől, az iparág látványos leépülése miatt, a hallgatói érdeklődés a klasszikus bányászati szakok iránt annyira lecsökkent, hogy nem lehetett külön bányaművelési és bányagépészeti szakokat fenntartani, 1987-től a bánya és geotechnikai szak oktatásába integrálják.
A 90-es években a megváltozott körülmények hatására lényegesen átalakult a Bányamérnöki kar szervezeti felépítése és oktatási profilja.
A korábbi Bányagéptani tanszék neve Geotechnikai Berendezések tanszékre változott és az Eljárástechnikai tanszékkel együtt alkotta az Eljárástechnikai és Geotechnikai Berendezések Intézetét.
2007-től a Geotechnikai Berendezések Intézeti Tanszék néven működik a Bányászati és Geotechnikai Intézet égisze alatt.

Üdvözöljük

Intézetigazgató: Dr. Molnár József egyetemi docens
Intézeti adminisztráció: A/4. épület 242. szoba
Adminisztrátor: Szegediné Körmöndi Lilla igazgatási ügyintéző
telefon: 46/ 565-068, 46/ 565-111/20-18, fax: 46/ 565-069
email: bgtadm@uni-miskolc.hu
Postacím: Miskolci Egyetem
Bányászati és Geotechnikai Intézet
H-3515 Miskolc-Egyetemváros
Alapítási éve: 1770